Mikor volt utoljára, hogy “csendben” voltál?
Amikor nem a telefon, a számítógép stb. világító kijelzőjét nézted, amikor nem szólt semmilyen zene a háttérben, amikor nem valakivel és/vagy valamivel kötötted le magad.
Hanem csak úgy voltál. Magadnak. Csendben.
Amikor feltehettél magadnak kérdéseket. Amikor lehetőséged volt terveket szőni. Amikor álmodoztál. Amikor átgondolhattad, mit érdemes tenni. Amikor rádöbbenhettél, mit szeretnél, vagy mit szükséges megváltoztatni. Amikor válaszokat találtál. Amikor nem gondolkodtál semmin. Csak úgy voltál. A “csendben”.
És mikor tudod leghamarabb megtenni, hogy “csendben” legyél?
Hogyan tudod megteremteni magadnak a saját “csöndedet”?
Milyen érzések kerülnek elő a “csöndben”?
Ugye a fentiekből világosan kiderül, miért van szükségünk a “csendre”? Az ingergazdag világunkban nagyon nehéz erre időt, lehetőséget találnunk, de épp ezért annál fontosabb, hogy megtaláljuk, és megéljük a magunk “csöndjeit”.
Szeresd és tiszteld magad, add meg magadnak időről időre a szükséges csendet! Akkor is, ha oly félelmetesnek tűnik hirtelen. Aztán engedd meg magadnak, hogy élvezd a “csendet”, hogy hatékony legyen, hogy pihentető legyen, hogy feltöltődés legyen az elmédnek, lelkednek, testednek. 
